Ha csak a számokat vesszük alapul, 2009-ben imponáló teljesítményt nyújt a Real Madrid a spanyol bajnokságban, Iker Casillas az újesztendőben mindösszesen egy gólt inkasszált, noha az ellenfelek között volt két élcsapat, a Valencia és a Villarreal is. A Numancia ellen sorozatban hatodik győzelmére készült a címvédő, s mint később kiderült, jó lóra tett az aki úgy gondolta, hogy ha változás nem is lesz tapasztalható a gárda játékában a korábbiakhoz képest, a kiesőjelölt kiscsapat nem lesz majd képes a pontszerzésre, de még arra sem, hogy igazán komolyan megnehezítse a fővárosiak dolgát.

Az állítás igaz, mert a Real Madrid most sem játszott jól, összességében simán verte meg ellenfelét, amely túl bőkezűen bánt adandó lehetőségeivel, s több már-már ziccernek nevezhető helyzetet is elpuskázott. Különösen az első percekben történt minden úgy, ahogy azt a Numancia szerette volna, a Real Madrid látszólag kivárásra játszott, míg a hazaiak maguk módján igyekeztek nyomás alatt tartani a fehérmezesek hátsó alakzatát. Mindez két komoly helyzetben mutatkozott meg az első játékrészben, a 27. percben Del Pino fejese csattant a kapufán, Iker Casillas nem kis megkönnyebbülésére.

Nem sokkal később újra veszélyben volt a Real Madrid kapuja, egy csúsztatás után a labda Brit elé került, aki komoly helyzetben nem találta el jól a labdát, ami így az oldalhálóban landolt. Az első negyvenöt percben tehát két gólt is könnyűszerrel szerezhetett volna a hazai alakulat, míg a Madrid a 35. percben járt a legközelebb a vezetéshez, amikor egy sarokrúgást követően Heinze fejesét kellett kivágni a gólvonalról. Ennyi, és nem több történt az első játékrészben, a találkozó nem csak eseménytelen volt, de kifejezetten alacsony színvonalú is, nem meglepő, hogy mindez a Los Pajaritos amúgy teltházas közönségét sem hozta igazán lázba.

A második játékrészre abból a szempontból mindenképp változás állt be a játék képében, hogy Arjen Robben néhány perc erejéig legjobb játékát vette elő, ami elég volt ahhoz, hogy a Madrid pillanatok alatt lerendezze a mérkőzést. Csupán négy perc telt el a második játékrészből, amikor a holland nagyszerű egyéni akciója nyomán a labda Higuaín elé került, akinek lövését ugyan még védte Juan Pablo, ám balszerencséjére a labda pont Raúl elé pattant, aki könnyedén tessékelhette a labdát az üres kapuba. Ez volt a Kapitány 307. gólja a Real Madrid színeiben, amivel beállítódott Alfredo Di Stéfano gólcsúcsa a Real Madrid színeiben.

A Numanciát szemmel láthatóan lelombozta a Madrid semmiből jött vezető találata, s ahogy az ilyenkor gyakran lenni is szokott, a nagyobb tudású csapat kihasználta ezt a periódusát a mérkőzésnek, és bebiztosította vezetését: az 56. percben megint Robben húzott befelé, végül pedig nagyszerű érzékkel visszahúzta a labdát a rövidbe, ami így utat talált Juan Pablo kapujába. 0-2! A Real Madrid nem tett sokat a vezetésért, mégis viszonylag hamar eldöntötte a három pont sorsát, így a hátralévő percekben teljesen átengedhette a területet, s várhatott a kontrákból adódó lehetőségekre. Fabio Cannavaro néhány perccel később a Real Madrid harmadik gólját is megszerezhette volna a mérkőzésen, de nem tette, mint ahogy a 63. percben a Numancia is elpuskázta utolsó komolyabb lehetőségét, miután Sergio Ramos egyéni hibáját Iker Casillas korrigálta, és megakadályozta a szépítésben a Numanciát.

Az utolsó pár perc komolyabb esemény nélkül telt a Los Pajaritos gyepén, a Real Madrid könnyedén tartotta vezetését, s bár Gagót a 80. percben második sárga után - némiképp szigorúan - kiállították, összességében komolyabb megpróbáltatások nélkül vészelte át az utolsó néhány percet. Zsebben tehát az újabb három pont, sorozatban immáron a hatodik, ami viszont kérdésként továbbra is munkálkodik a kívülállóban, hogy február végéig sikerül-e eljutni arra a szintre, amelyre a Liverpool ellen mindenképp el kell majd a továbbjutásért.