Bernd Schuster ezúttal is „vegyes” összeállításban küldte pályára fiait, hisz a kezdőcsapatban a tapasztaltabb futballisták mellett Javi García is újfent lehetőséget kapott, de csereként Chema Antón, illetve Juanmi Callejón is beállt. Érdekesség, hogy a gárda német mestere Pepe visszatérte ellenére sem eszközölt változtatást a védelemben, a portugál hátvéd ugyanis csak a 31. percben érkezett Julio Baptista helyett. A Real Madrid nem kezdte túl magabiztosan az összecsapást, Gutiék nem egyszer pontatlanul passzoltak, aminek eredményeképp a hazaiak gyakorta indíthattak ellentámadást Dudek kapujának irányába. A védelem tengelyében helyet foglaló Gabriel Heinzét, valamint Javi Garcíát a 16. és a 33. percben Nécuman hozta igen nehéz helyzetbe, egy ízben pedig Valoyes okozott gondot a már-már tökéletesen összeszokott párosnak. A madridiak közül tulajdonképpen Robinho volt az egyetlen, aki veszélyt jelentett a kolumbiai kapura, ám amikor a kis brazil gólt szerezhetett volna, Agustín Julio még időben hárítani tudott.

Egy Gutival szemben elkövetett szabálytalanság után a 21. minutumban kisebb tömegjelenet alakult ki a pályán, a játékvezető pedig nem habozott, s felmutatta a piros lapot a dulakodásban tevékeny részt vállaló Míchel Salgadónak. Az emberhátrány kialakulásának hatására a Blancók szempontjából a helyzet egyre kilátástalanabbá vált, a hazaiak pedig értelemszerűen felbátorodtak a spanyol jobbhátvéd kiállítása láttán. Ennek volt köszönhető, hogy nem sokkal az első félidő lefújása előtt Alejandro Bernal remek passzal lepte meg csapattársát, Seijast, aki Jerzy Dudek bal oldaláról egy szép lövéssel szerezte meg csapata számára a vezetést.

Ember- és gólhátrányban vonult tehát szünetre a királyi gárda, Bernd Schuster pedig – annak ellenére, hogy az első játékrész közepén Baptista helyett beküldte Pepét – újabb cserékre szánta el magát, így kapott lehetőséget Codina, Van der Vaart, valamint Robben, akik Dudeket, Gutit, illetve Robinhót váltották. A Real Madrid idei első, s talán utolsó igazolása nem is álmodhatott volna nagyszerűbb kezdésről. A 73. percben egy jobb oldali szabadrúgás során természetesen a holland állt a labda mögé, aki egy remekül eltalált bombával bevette a kolumbiai kapu bal alsó sarkát. A kedden a Santiago Bernabéu publikuma előtt is bemutatott támadó találata is hozzájárult a madridi feltámadáshoz: négy perc múlva ismét Van der Vaart végezte el a megítélt – ezúttal középről lőtt – szabadrúgást, ezúttal azonban nem a kaput vette célba, hanem a tizenhatoson belül helyezkedő társakat próbálta gólszerzési lehetőséghez juttatni. A remekül érkező Pepe vette le a labdát, majd a portugál közvetlen közelről a hálóba lőtte azt, megfordítva ezzel a mérkőzásállást.

A Real Madrid tehát a két „újonc” hathatós szerepvállalásával (Pepe első alkalommal lépett pályára az előszezon során) 2-1 arányban legyőzte dél-amerikai ellenfelét, ám az Independiente Santa Fé játékosai aligha lehetnek elégedetlenek, hisz a Blancók „mindössze” egy jól sikerült negyvenöt perc során tudták a maguk javára fordítani a mérkőzést, s akár a hazaiak is győzedelmeskedhettek volna. A siker azonban a madridiakat illeti, s jogosan hangoztak fel a lelátón a hispánokat éltető rigmusok, amint a futballisták elhagyták a játékteret.